Kis magyar próbahelyrajz
esszé
A próbahely egy zenekar életében meghatározó, és nélkülözhetetlen. Ez az a hely, ahol összeáll(hat) a zene.
Meglepő, de koronként változó lehet. A próbahely élőlény, természete van. Először a régi próbahelyeket vizsgálom, majd az újakat is.
A szocializmusban, amikor általában nem szerették a könnyűzene bizonyos műfajait, akkor természetesen egy valóságos cirkusz volt próbahelyet találni.
A szocializmusról jut eszembe, volt itt egyszer egy ORI nevű intézmény. Országos Rendező Iroda. Ez a kommunista párt egyik szócsöve volt, itt „dolgozott” az a gárda, akik általában betartottak bizonyos zenekaroknak, illetve zenészeknek. (Erdős Péter, és barátai). Az a meglepő, hogy az ORI-ban volt egy nagyon elegáns próbahely! Azt nem tudom, hogy melyik zenekar próbált ott, de használatban volt mindig. A szocializmust sok zenekar szerette, mert ha általános ártatlan kommersz számokat énekeltek, (ne hagyjam ki a szerelmet sem) akkor hagyták őket érvényesülni, sőt egyesek nagy hasznot „csináltak” ebből a szép szokásból. Így jobban érthető az ORI próbahely foglaltsága.
Térjünk a lényegre!
Megjegyzendő, hogy a jó próbahely… milyen is a jó próbahely? Jó, tehát ideális próbahely alig akadt. A jó próbahelyen alapvető követelmények vannak, például:
Ne, vagy egyáltalán ne lehessen kihallani onnan semmit.
Éjjel-nappal szabad ki-be járás szükséges, mert egy koncert után vissza kell vinni oda a cuccot!
Régen legendás portás ország volt itt (néha ma is). A portás a zenész ellensége, mert éjjel alszik és unott + szemtelen, ha felébresztik, pedig az éjszakai pakolás is benne van a szerződésben.
A próbahely legyen még olyan, hogy a szomszédból ne legyen áthallás.
Legyen jól zárható, mert sok érték van bezárva, legyen benne villamosság, 220-230V, és földelés! Nem szabad megfeledkezni a téli fűtésről!
Legyen rajta ablak! Ne legyen rajta ablak? –Magvas kérdés, visszatérek rá-.
Víz, WC, egyéb luxus szolgáltatások, régen talán, manapság általában megoldott.
Összegzésképpen nincs ideális próbahely, illetve elvétve van, de az drága, vagy valaki feláldozta az otthonát.
A szocializmusban „előszeretettel” próbáltak a zenekarok pincékben. A pince lehetett légópince, vagy nem légópince. Mindegy, vannak közös pontok. A pincében legyenek csövek, sok cső! Gázcső, vízcső, fűtéscső, egyéb nem használt cső. Az akusztikát tojás dobozokkal segítettük, vagy otthonról kidobott szőnyegekkel! –„Neked adom Gézukám, vidd csak el a próbahelyre, jó lesz ott valamire” alapon adódott a szőnyeg. A pince romantikája még annak világítása, és a hangszerek és erősítők lecipelése. Most következik az ablak kérdése. A pincében nincs ablak. Innen nehezebben hallatszik fel a zene is. Az ablak szükséges rossz. Igaz, hogy beáramlik rajta az éltető oxigén, és a fény, de azzal egyidejűleg kiáramlik rajta a probléma. A zene, a zenekar nagy probléma. Egyszer valaki találóan azt mondta: ha egy hosszú hajú arc besétál gitártokkal valahová, az már hangos! Természetesen meg kell őt látni. Ha nem látják, akkor is hangos, de csak néha…
Nem kell ablak!
A légópincékbe nem is terveztek ablakot, de akusztikát sem, itt minden beton. (Olyan kemény, hogy nem lehet a falba szöget ütni). Ezen kívül van még itt idióta WC, levegőszűrő, a falon képekben viselkedési kódex, csőrengeteg, bányalámpa, meg hűvös levegő, esetleg tüdővész. Próbahelynek jó lesz felkiáltással szokták megengedni ilyen helyeken a próbálást. –Szerintem ez csak 1980 után volt-. Akkor még nem kellett fizetni semmit ilyen helyeken, végül lehetett próbálni.
Egyszer eszembe jutott a légóbunkeres viselkedési kódex piktogramokról, hogy kellene egy olyan piktogram, ami egy lányt ábrázol áthúzva, mint a várakozni tilos tábla. Azért gondoltam erre, mert ezt is ki lehetne tenni egy próbahely falára. A nő megjelenése egy próbán mindig cirkusz, és mindig az ún. lakók, vagy a gondnok csinál belőle cirkuszt, hogy aszongya –„Ezekkel még nők is járnak ide”! Érthetetlen a reakció, mert sokszor ezek a nők feleségek voltak, de mindegy nem?
Szerintem a szociológusoknak ez egy külön csemege lehetne! Létezett egy hely, ami luxusnak számított, ez volt az ún. KISZ klub! Ide protekcióval lehetett bekerülni próbálni, ha egyáltalán be lehetett kerülni. Nem minden KISZ klubba engedték a zenekari próbát.
Ezek érdekes helyek voltak. A korabeli divat szerint néztek ki. A falon lambéria, a padlón linóleum volt, na és az elmaradhatatlan F7-es fénycső.
Linóleum szag, csónaklakkal lakkozott lambéria, és a fénycső miatt búgó erősítők sajátos hangulatot keltettek a próbához… Innen sokszor lehetett fejfájással távozni.
A szocializmusban próbahelyet még a művelődési házakban lehetett szerezni. Persze be kellet vonni az igazgatót, vajazkodni kellett a népművelővel, és a portással. Röviden. Minden próba után el kell tenni a hangszereket, katonás rendet tartani a környezetünkben, nem szabad sört inni, és este 8-kor abba kell hagyni minden, de mindenféle zenélést! A „művházakban” voltak a besúgók is, de ezektől még lehetet próbálni, mert nem tudtuk pontosan, hogy kik voltak ők. Látható, hogy milyen ára volt ennek a formának. Más próbahelyek adódtak egy-egy cégnél, iskolában, sőt én még óvodában is próbáltam titokban! –Nem volt szabad megtudni az ott dolgozóknak- Ez egy titok, hogy an csináltuk, igaz, nem tartott sokáig.
A szocializmus egyszer csak átneveződött, és egy különös próbahely mizéria keletkezett. Hirtelen mindennek nagy ára lett, persze a próbahelynek is.
Nehezen felejtem, a 90 –es évek vége felé egy vegyi gyárban próbáltunk veszélyes vegyi hulladékok között, saját kezűleg oldottam meg a világítást, és a fűtést, és ez a hely került 15 ezer forintba plusz a fűtés. Ez akkor egy lakásbérleti díj volt. (Számla nélkül). Máshol meg voltak veszve a szemforgató hivatalnokok egy-egy számláért, hihetetlen, de az a zenekar, amelyik számlát ad, nem zenekar, hanem valaki ott grafikus, vagy maszek holdutas, vagy a NASA-ban szájharmonikázik pénzért -az előtérben-. De ne vágjak a dolgok elébe.
Elnéptelenedtek a gyárak, és a próbahely businessben ez lett az egyik műfaj. Az ilyen helyekre jellemző, hogy (általában) áramot kell hozni valahonnan, (folyosóról, szomszéd zenekartól, stb. Oldjátok meg gyerekek). Ha van ablak, akkor a hely adottságait figyelembe kell venni, és kompromisszumot kell kötni, levegő, fény, vagy hangszigetelés között. Nagy verseny van a földszinti helyekért a ródolás miatt. Az újonnan belakott próbahelyet sokszor emberfeletti munkával kell kitakarítani. Nem lenne ez baj, ha nem emelnék fel folyton a bérletek árát. A gyárak: Caola növényolajgyár, A Fehérvári úton villamos szigetelő gyár, igaz itt volt kultúrhelyiség, lambériával. Sorolhatnám a próbahely-gyárakat sok volt belőlük. Az egyik leg érdekesebb hely, az Óbudai pamutszövő volt. Itt a legfelső emeleten próbáltunk, és az ablakok egy tetőre néztek, kijártunk cigizni, szép volt a kilátás. (A liftkulcsot egy Piroska nevű kínai nőtől kellett elkérni). Volt az épületben egy kínai raktár is.
A következő műfaj az iskolák, és a kultúrházak. Az iskolákba mindig tanítás után lehetett zenélni, sokszor úgy kellett bemenni, hogy „ne lássanak meg”. A kultúrházakban is csak délután megy a próba, nehogy megzavarják a nyugdíjas klubot, és a szalvétagyűjtő szakkör nyugalmát. Este persze táncház van és/vagy koncert. Egyszer az egyik kultúrházban próbáltam, és azon kaptam magam, hogy nem lehet bemenni az épületbe, mert festenek. Nem mondták meg a festés időpontját, így a hangszerekhez sem fértünk hozzá. A kultúrházak legszebb helye, a Kassák klub volt.
Kollégiumi próbahelyek. Általában elfogadhatóak voltak, persze a szokásos csövekkel, vasajtós pincékben. Nagyon jó hangulatú próbahelyek voltak a Bercsényi kollégiumban, és a Rádayban is.
Voltak egyéb próbára alkalmas épületek, például egy akkor használaton kívüli zsidótemplom Kőbányán. Persze a gondnok ismerőse volt valakinek így lehetett ott próbálni. A zsinagóga egyébként valamiféle mezőgazdasági raktár lehetett, mert láttunk itt kitömött tehenet, permetező repülőgépet, és keltetőgép-makettet is. Lenyűgöző élmény volt ott zenélni.
Luxus próbahelynek kell tekinteni a Dorozsmai Péter stúdióját. Segítettünk egy keveset az akkor épülő stúdió munkálatainál, így próbálhattunk egy párat, az ismert próbahely állapotokhoz képest luxus körülmények között.
Elvetélt ötletek is vannak, ilyen volt egy panelház pincéje. Minden rossz összejön: a lakó dühös agresszíven tajtékzó dühvel kioktat, az akusztikai viszonyok szinte használhatatlanok, marad a pánikszerű menekülés. (A próbahelyek legalja). A legjobb próbahely otthon keletkezik, mint például a Bizottság zenekarban. A próbahely a Wahorn András otthonában létesült az ő műtermében. Az udvaron volt egy különálló épület, mint műterem, ezt használtuk próbahelynek. Egyébként itt alakult meg a Kontroll zenekar, és itt volt az első próbahelyük. Később egy emléktáblát avattak a ház falán, az Andrást elüldözték onnan, és az új lakó leszerelte a táblát a falról.
Manapság vannak luxus próbahelyek. Kaputelefon, üvegajtó, recepció, pince (!) nagy tisztaság! Minden próbahelyen új padlószőnyeg, ventillátor, üvegajtó. A pihenőben ülőgarnitúra, kávégép, átlátszó hűtők, bennük szendvics, vagy sör, üdítő. Minden steril, még a WC is –az jó-, de valahogy az embernek nincsen próba hangulata. Hiányzik a cső, gázcső, vízcső, minden cső. Persze ez sok pénzbe kerül óránként, de legalább nem egy lakás bérleti költsége.
(Érdekes, hogy a próbahelybiznisz fejlődik. Nem úgy mint a koncert helyek, ahol például régen elfelejtett kellék az öltöző).
